Voltam Joana Amendoeira koncertjen. Erdekes, pont egy eve hallgattam utoljara fadot eloben. Akkor inkabb multba revedos volt, most meg jovobe tekintos. Ez mutatja a szellemi fejlodest.
Arra gondoltam - es ezt szeretnem megorizni az utokornak - hogy az Atlanti-ocean europai partjara kene koltozni, ha San Francisco nem jonne ossze. Mert Le Havre-tol Lisszabonig osztriga, Chateau Lafite es szorf koveti egymast. A baszk kollegina szerint az atlanti hal izletesebb, mint a mediterran. Magyarorszagra hosszu tavon nem, ez szilard erzelmi es ertelmi alapokon nyugszik.
Remenyeim szerint en vagyok az elso ember a vilagtortenelemben, aki fado-enekesnovel dedikaltatta a gordeszkajat. Mondjuk Adrienne-nek szol a koszonet, gondolom mert a cedet elotte anyukam nevere kertem, kozelgo szuletesnapja alkalmabol. Lenyugoztem volna annyira, hogy koszonetet mondjon edesanyamnak, amiert vilagra hozott?
Meghalt az egyik kollega oteves kislanya, mindenki temetesen volt, ez kisse nyomott a hangulaton.
Mostanaban izocianatokkal dolgozom, lehet izgulni. Egy kis szerencsevel a most tervezes alatt levo festekemmel vonjak be az Eiffel-tornyot. Hajra sales.
Igy kell irni: http://tartalmaskor.blog.hu/2010/08/17/mire_jo_egy_izopentil_metil_keton