Igen.. Ezt már itthonról írom! :) Kicsit hosszabbra terveztem az utat.. De így is jóvolt! Mármint az nem kifejezés ,hogy jó.. Amiért kimentem részben elértem. Nyitottam kicsit a világ felé. Eddig csak vártam ,hogy az nyisson felém..
Miért vagyok itthon? Nos.. Az úgy volt, hogy ... Ott sem hülyék az emberek! Lazák meg minden , de ott sem tűrik el ha valaki ingyen szeretne lakni valahol , használni a vizet a villanyt.. Azt meg főleg nem szeretik ha lemásolod a lakás kulcsát amiért nem fizetsz! Így egy hét után az utcára kerültem. Ezután következett utunk Benicassim-ba, melyről már írtam Banditos című bejegyzésben. Miután 500 kilóméteres stoppolós -vonaton lógós utunkról visszaértünk akkor kezdődtek igazán a kalandok..
Mivel szállásom nem igazán volt, esetleg Bálint ágya alatt alva titokban az ajtón kisurranva megpróbálhattam volna tovább feszíteni a légkört a lakásban, de nem igazán szerettem volna.
Az egyetlen spanyol tudást nem igénylő munkalehetőség a Ramblas nevű sétálóutcán történő partyszervezésben testesült meg. Ez annyit tesz ,hogy sok külföldi túrista aki szeretne pénzt keresni, más külföldi túristát megpróbál elcsábítani egy egész éjszakán át tartó három partyhelyet érintő ingyen piával megspékelt bulizásra. Mindezt 18 euróért. Minden egyes beszervezett ember után a pénzt keresni vágyó fiatal túrista kap 7 eurót valamint ingyen részt vehet ezen a mókán. Aki ismer az tudja ,hogy nem nekem találták ki ezt a munkát.. :) Sebaj.. Nem is gondolnád milyen könnyen leépíthetőek a kommunikációs gátlások ha a munkád megköveteli, valamint ha rásegítesz egy kis Xibeca-val.. :) (lásd a képen) Szóval beindult a biznisz.. Sokat nem kerestünk de én minden este úgy éreztem ,hogy ott van a pénz a levegőben csak csinálni kell ezerrel! Egyszer tényleg majdnem kerestem egy csomó pénzt! :)
Munkámból adódóan sokat kellett beszélgetnem külföldiekkel és sokat kellett buliznom velük. Ennek köszönhettem ,hogy a szállás-gondom is megoldódott és napközben sem kellett egyedül lófrálnom a városban amíg Bálint igazából pénzt keresett. Először egy holland társaság fogadott be luxuskéglijébe majd francia arcokkal laktam együtt. Ők (lásd a képen) végül invitáltak magukhoz francia-spanyol határ közelében fekvő nyaralójukba ,de ekkorra már pánikszerűen megvettem a repülőjegyemet visszafelé félve attól ,hogy valóban az utcán kell töltenem a következő hetet.
.jpg)
Az utcán való éjszakázás önmagában nemis lenne olyan vészes, mivel az időjárás lehetővé teszi a fázósabbak számára is ,hogy egy parkban a fűben eltöltse az éjszakát bármiféle takaró használata nélkül, de a lopásoktól annál inkább kell tartani sajnos.. Egy hét alatt egyszer Bálint táskáját kétszer pedig az én táskámat próbálták meg ellopni.
Az első eset Benicassim-ban történt. Csöveztünk egy padon és arra nyitom ki a szemem ,hogy valaki Bálint feje alól éppen csórná ki a táskát... Második esetben egy parkban ülve előttem egy csávó leejt egy vizespalackot. Rámnéz, közben másikuk mögöttem osonva megpróbálja elemelni a táskám.. észrevettem. Nem zavartatták magukat. Konstatálták ,hogy lebuktak mentek tovább másoknál próbálkozni. Harmadik esetben ültünk a tengerparton éjjel a homokban, mögöttünk két csávó kb nyolc méterre. 5 perc múlva hirtelen látom nyúl valaki a táskámért.. Odasuhintottam erre visszaült a helyére és röhögtek.. Fura.. Tényleg vigyázni kell! Érdemes a fontos irataidat és pénzed nagy részét otthonhagyni ha Barcelonában az utcát járod!
Üdv Jordi
